Találkám a tündérrel …

Találkoztam a tündérrel egy csillagfényes éjszakán amikor már a madár sem kiállt

S a tündér a szentjános bogarak fényében fürödve fátyoltáncot járt

Néztem a táncát és bevallom kicsit irigyeltem

Olyan tiszta volt és áhítatos mint a tündöklő csillagok a fejünk felett

Aztán találkoztam az ördöggel is egy vérzivataros éjszakán amikor az úton csak a halál járt

S az ördög karját kitárta felém és suttogva kínált megnyugvást nekem

Néztem a karját és az ujjait figyeltem amint hívogatnak

Olyan egyszerű lett volna mindent eldobni és megnyugodni végre végleg

Sötét volt és a téboly tüze égett a lelkemben

Mit nekem az élet

Mit akarok

Hisz úgysincs értelme

A küzdés nem értelem

S úgyis mindjárt vége

Mi végre szenvedni tovább

Hisz olyan egyszerű lehetne

Mint vajban a kés suhan

Úgy suhanna el a lét is

S már nem fájna semmi

Egyáltalán

Aztán felvirradt a hajnal és egy másik tündér kitárta karját felém

Ne csüggedj nézz körül

Hisz annyi szép van erre

Látod az ég alján azt a halvány derengést

Abból lesz a tündöklő napfény

Ami melegít átölel és éltet

Látod az a kéket azt a tengerszínűt

Ezernyi árnyalata békét sugároz

És egyformán terül szét életen halálon

Nézd a harmatos rózsákat a kertben

A kisdedek arcán az álom pírját

A hegyek ormán a csillámló havat

S a holnapok ígéretét

Miért dobnád oda egy pillanatért

Még ha örök megnyugvást hozna is

Igazán a megnyugvásra vágysz

Nézz magadba

A szíved repesni vágyik

Új utakra új világra csábít

Engedd hogy vezessen

Itt van már a reggel

A Te reggeled

-rame