Amikor Hófehérke és a Herceg elindultak a nászútjukra a törpék magukra maradtak. Eleinte élvezték a békés csendet és nyugalmat, de hamarosan ráébredtek, hogy már nem elégítik ki őket a monoton hétköznapok.
Addigi életrendjük felborult, mindenkinek hiányérzete támadt, amely gyakran vezetett civakodásra, sértődésre. Morgó még a béketűrő Szendét is úgy fel tudta zaklatni, hogy rá sem lehetett ismerni. Még olyan este is előfordult, hogy elalvás előtt sem békültek ki egymással. Szundi folyamatosan álmatlanságban szenvedett, Vidor arcára ráfagyott a mosoly és Hapci az allergiás orrcseppek ellenére is folyamatosan tüsszögött. Kuka pedig egész nap egy kukán dobolt.
Természetesen Tudor volt az, akinek leghamarabb leesett a tantusz. Rájött, mi okozza a békétlenséget, a civakodást. Egyszerűen úgy megszokták már az izgalmakban bővelkedő, mozgalmas életet, hogy az egyszerű hétköznapok, a bánya és a kunyhó között töltött idő már nem tudta kielégíteni a kis csapatot. Még a gonosz boszorkány ármánykodása is jobb volt ennél „a semmi sem történik velünk soha” állapotnál.
Ezen változtatni kell!
Tudor szemüvegét a homlokára tolta, kiment a ház elég, letelepedett egy alkalmas tuskóra és törni kezdte okos fejét. Mi is legyen, hogyan tovább, hogyan szűntessék meg a feszültséget. Jelenleg nincs egy árva boszorkány sem a környéken, aki mérget keverne, és Hófehérkékből is hiány van a piacon. Nem beszélve a mérgezett almákról, amelyeket mindenhonnan kitiltottak már, mivel szennyezték a környezetet. Félhangosan mormogott töprengés közben magában. Aztán kisvártatva felpattant!
- Heuréka! – kiáltotta boldogan.
Futva indult a kunyhóba, ahonnan Hapci rekord erősségű tüsszögésénél is hangosabban hallatszott ki Morgó veszekedése Vidorral, hogy miért is vigyorog folyton. Szende pedig szemlesütve ugyan, de annál erőteljesebben panaszkodott arról, hogy Szundi mindenkinek az ágyába befekszik, mert azt gondolja, valamelyikben el tud aludni. - Na, mindjárt megoldódik itt a közel-keleti helyzet! - gondolta Tudor.
- Figyelem, van egy fontos feladatunk!
Hirtelen minden szem feléje fordult.
- Mi az ördög, ma már voltunk a bányában – morogta Morgó, hapci - tüsszentett rá Hapci.
- Miért nem hagytok aludni?! – békétlenkedett Szundi, Szende a szemét forgatta, Kuka meg ijedtében abba hagyta a dobolást.
- Mi olyan nagyszerűen tudunk énekelni - folytatta Tudor, ügyet sem vetve az akadékoskodókra, alakítunk egy bányász kórust. A múltkor hallottam, hogy meghirdették az X faktort az erdei TV2-n. Benevezem az egész csapatot. És mivel a versenyig, alig néhány nap van hátra, minden szabad percünket a gyakorlásra kell fordítani.
Így történt aztán, hogy a törpék 7x7 néven (heten voltak és hét dalt énekeltek) beneveztek a versenybe és megnyerték. Azóta minden héten hétszer próbálnak, és legalább egyszer fellépnek az odvas tölgyfa odvában az erdei nép nagy örömére.
Azóta már csak egyetlen kívánságuk van csak, hogy minél előbb hagyja már abba Hófehérke a nászutazásosdit és hallgassa meg ő is őket.