Fáj a torkom nem kicsit, de legalább nagyon. A lábaim remegnek. Nem tudom a torokfájás szövődménye miatt, vagy a tudattól, hogy fáj a torkom. Persze lehet az is, hogy a tegnapi plusz tenisztől, amit ráadásként nyomtunk a forró napsütésben a szokásos heti kettő mellé. Ha rágondolok a torkomra, a fejem is fáj. Lehet, hogy hipochonder vagyok? Egy torokfájós hipochonder. Nem túl jó leosztás egy fényben fürdő nyári reggelre.

A kertben a málnák kövéren izzanak, s fáradtan pottyannak le a földre, ahol hangyák serege várja a friss reggelit. Egy kövér macska lustán araszol a paradicsomok felé, hogy a felásott, puha földben könnyítsen magán ma is. Majd prüszkölve menekül a borstól, amit tegnap kiszórtam megakadályozandó, hogy nyilvános vécének használja a kertemet.

Szörnyen sajnálom magam, pedig a nyár mindent megtesz, hogy a kedvembe járjon. Hétágra süt a nap, meleg sugarai végigsimítják kertem virágait. A teraszon békés árnyék honol, én meg a szobában ülök. Fáj a torkom.

Ránézek az órára a falon. Már lejárt a rendelési idő, tehát orvos szóba sem jöhet. Egyébként sincs lázam, tehát nem lehetek igazán beteg. Igaz nem is mértem. De nincs kedvem előkotorni a lázmérőt valamelyik úti táskából, ahová a legutóbbi utazásomhoz becsomagoltam. Szinte soha sem vagyok lázas, de hosszú útra nem megyek lázmérő nélkül. Ez egyfajta babona nálam. Eddig bevált. Persze a babona ellenes babonák sem működnek örökké. Az utolsó nagy utazásom során sikerült felhasználnom az évek óta magammal hordott immodiumot, (meg a szobatársamét is). Pedig azt is védekezésül hordtam magammal évekig.

A teraszajtón kábítón zúdul be a nyár melege. S ahogy kinézek, pillangók serege tobzódik a rózsák felett. A leándereken száz új virág tör a nap felé és a lila petúnia dús kábító illatfelhővel szédíti magához a méheket.

Minden kerek, az élet szép…

…Habár fáj a torkom, nem kicsit, de legalább nagyon!

-rame-