Százhalombattán élek, van három felnőtt fiam. Végzettségem szerint humán szervező vagyok. Egy multi cégnél dolgozom.

Sokat olvasok. Szeretek utazgatni. Rendszeresen sportolok (főként tenisz).

Tavaly év elején vettem részt Vidi Rita jobb agyféltekés írás tréningjén. Ott alkalmam volt megtapasztalni, hogy másoknak is tetszik, amit írok és, hogy ez milyen szuper érzés.

Szabadon engedve jobb agyféltekémet, manapság egyre többet írok.

Írásaim jelentős részét a Valóságos mesék, mesés valóságok, írásaim című blogomban teszem közzé: http://ramekilitanda.blog.hu/

Az első nyomtatásban megjelent kis írásom, a „100szóban Budapest”, kapcsán megtapasztaltam, milyen nagy élmény könyvben, nyomtatásban látni az irományomat.

Azóta megjelent a Közösségi könyvek projekt Univerzum kiadványában egy novellám: „24 óra – Egy pillanat az Univerzum életéből”, és a Százhalom’2016 Kalendáriumban két mesés történetem, valamint a Könyvbezárt karácsonyok kötetben a „Hol a boldogság mostanában” című kisregényem. Ez utóbbi sokaknak tetszik és ez őszinte örömmel tölt el, még akkor is, ha a „sci-fi királynő” címet kicsit túlzásnak érzem (bár nem tagadom, hízeleg nagyon!) :)

Mindig szerettem a sci-fi műfaját, tisztelem a műfaj nagyjait. Kedvenceim ebből a körből Isaac Assimov, A. C. Clark, Frank Herbert és még sokan mások. Ennek ellenére nem azzal az elhatározással ültem neki a kisregény írásának, hogy sci-fit fogok írni. Egyszerűen így jött elő a jobb agyféltekémből. :) A történeteim általában maguktól születnek és önállóan fejlődnek az írás során, én csak rögzítem őket.

Megjelenése óta minden hónapban sikerült írnom és megjelennem a Minerva Capitoliuma internetes magazinban, amelyet Vidi Rita indított útnak a tréningjei nyomán és amelybe, a jobb „agyféltekés írók” írnak havonta azonos témára számtalan különböző jobbnál jobb dolgokat. Hihetetlen és csodálatos, mennyire mást jelent egy-egy szó, fogalom más-más írónak.

Egyébként olvasás tekintetében gyakorlatilag „mindenevő” vagyok. Szeretem a könyveket, hiszek a nyomtatott könyv varázsában.

Az írás ötleteim abszolút „jobb agyféltekések”, olyannyira, hogy viszonylag kevés kutatás van mögöttük. Inkább az agyam/lelkem mélyén összegyűlt gyöngyöket fűzöm fel egy-egy történet fonalára. Persze azért vannak dolgok, amiknek írás közben utánanézek, nehogy valami blőd dolog kerüljön bele a sztoriba és ettől elveszítse a hitelességét.

Kérdeztétek, honnan van a –rame-. A leánykori nevemből született. Korábban egy internetes, sport, mozgás témájú újságban – Zöldpont – megjelent írásaimat jegyeztem így. Megszerettem és megtartottam. Egyedinek és rólam szólónak érzem.

Jelenleg egy pályázatra szánt írásomon dolgozom és egy mesekönyvön, amit illusztrálva szeretnék kiadni. Tikk-Takk az óriás törpe már rendesen belopta magát a lelkembe és remélem, hamarosan az olvasók lelkéhez is utat talál. Persze van sok más tervem is, viszont időm az kevés van, de azon is dolgozom, hogy több időt fordíthassak az írásra.

Egyelőre önálló könyvkiadással kapcsolatos tapasztalataim nincsenek, de nagyon remélem, hogy hamarosan lesznek.

Köszönöm Krisznek ezt a kiváló lehetőséget, mert az ötletének köszönhetően nagyszerű írókat ismerhettem meg. Ráadásul arra késztetett, hogy magamat is egy kicsit „összefoglaljam”.

Köszönöm az érdeklődéseteket kedves Írók és remélem, még találkozunk!

-rame-