Így Karácsony előtt legtöbbünknek számtalan emlék, gondolat kavarog a lelkében, miközben a boltokat járja, vagy régi recepteket válogat a karácsonyi vacsorához, vagy éppen valami ütős ajándékötleten töri a fejét.

Régi karácsonyok emléke, barátok, ismerősök, akik az évek során mellettünk álltak, és most is velünk vannak, vagy éppen elsodródtak mellőlünk.

Családtagok, aki a mindennapjaink részei és családtagok, akik már csak az emlékeinkben élnek.

Gyertyákat gyújtunk Adventkor és hétről hétre látjuk rajtuk, hogyan fogy, hogyan siet az idő.

Mire a gyertyák leégnek és megérkezik a karácsony, beköltöznek szívünkbe mindazok, akik nem lehetnek már velünk. Akiknek hiányát máskor mélyen eltemetjük a lelkünk mélyére, de ilyenkor előjönnek és velünk ünnepelnek.

Emlékszünk a dalra, amit szerettek, az ételekre, amiket az ő kedvükért készítettünk és a régmúlt idők hangulatára, amikor velünk voltak.

Eszünkbe jut, milyen jó lett volna, ha tudjuk előre, vagy legalább felkészülünk rá, hogy el is mehet, akit szeretünk. Ha többet beszélgettünk volna vele, ha mentünk volna, amikor hívott, ha nem lett volna más, „fontos” dolgunk. Ha tudtuk volna, nem lesz másik esély. Ha, ha, és megint, ha.

Pedig hát a „ha”, és a sajnálom, nem hozza vissza azt, ami elmúlt.

Régi és már-már közhelyszámba menő igazság, hogy a kapcsolatokat ápolni kell. A kapcsolatok olyanok, mint a növények, elszáradnak gondoskodás hiányában.

Mégis gyakran rohanunk a hétköznapokban, elsietünk egymás mellett a piactéren, a hiper-szuper-marketekben.

Egy gyors köszönés, legfeljebb egy rutinos, „hogy vagytok”, és már megyünk is tovább. Nem várunk választ és nem vár választ a másik sem. Vagy, ha mégis, nem vesszük észre a rohanásban.

Pedig hát nincs fontosabb annál, hogy emberek legyünk, hogy figyeljünk egymásra és én azt hiszem, hogy ez a Karácsony igazi üzenete.

Figyeljünk egymásra, hogy soha ne kelljen megbánni, hogy nem volt időnk meghallgatni, meglátogatni, felhívni, vagy akár „dobni” egy e-mailt valakinek, aki fontos nekünk, és akinek fontosak vagyunk. És akinek a hiánya egyszer majd a szívünkbe markol.

Amikor a karácsonyi csengettyűk megszólalnak és körbeálljuk a karácsonyfát, ott lesznek velünk a szeretteink a szívünkbe zárva, az emlékeinkbe olvadva.

Én most és majd a karácsonyfa alatt is, szeretteim körében, kívánok minden kedves barátomnak, ismerősömnek Boldog Karácsonyt - nem rutinból – hanem őszintén és hittel.

És azt, hogy a szívünk, amelyet a karácsonyi gyertyák és csillagszórók fénye szélesre tár, maradjon nyitva egész évben a figyelemre, a szeretetre és a csodára!

-rame-

A MMXV. Galaktikus Év elején a legfelsőbb Bolygó Tanács összeült az éppen esedékes bolygóközi tanácskozásra, amelyre tíz galaktikus évenként kerül sor (kivéve, ha valami rendkívüli esemény azonnali intézkedést igényel, akkor persze hamarabb). A napirendi pontok között a Föld nevű bolygóról készült prezentáció kiemelt helyet foglalt el.

A Tanács a tágas Univerzum legöregebb tagjaiból és néhány fiatalabb az elmúlt 25 galaktikus évben született bolygóból áll a tíz galaktikus évenként sorsolással kiválasztottak mellett.

A választási rendszer, amely az Univerzum kialakulását követő néhány kaotikus évtized után alakult ki és némi finomítással napjainkig azonos elv szerint működik. Azon alapul, hogy egyrészt kihasználja a legidősebbek tapasztalatát, végtelen tudás- és adatbázisát, másrészt biztosítsa a folyamatos fejlődést és a Galaktikus Birodalom igazgatásához való minél szélesebb körű hozzáférést a birodalom tagjai számára.

Állandó megbízása csak a mindenkor legöregebb három tagnak van, valamint a titkári feladatot ellátó megbízottnak, akit csak akkor mentenek fel megbízatása alól, ha saját maga kéri, vagy – bár erre nemigen akadt még példa – a tanács felmenti, mert nem látja el megfelelően a feladatát.

Az összes többi tagja az Univerzumnak megfigyelőként – de nem beleszólási, szavazati joggal – részt vehet a Tanács ülésein és az ülést megelőzően javaslatot tehet a napirendre.

 A bolygók nagy száma és egymástól való hatalmas távolsága nem akadályozza a közügyek ilyen formán történő gyakorlását, hiszen bármelyik tag képes akár egy, vagy egyszerre több társával is kommunikációs kapcsolatba lépni, illetve, ha elkülönülésre vágyik, a rendszerből ki is kapcsolhatja magát.

Amelyikük megfigyelőként részt kíván venni a Tanács munkájában, egyszerűen bekapcsolódik a résztvevők kommunikációs hálójába és első körben értesül minden ott elhangzott felvetésről, vitáról és megoldási javaslatról.

Aki pedig nem kíván ezzel a jogával élni, annak a titkár által összeállított összefoglaló hozzáférhető a tudásbázisban közvetlenül a Tanácskozás befejezése után.

 A Galaktikus Tanács határozatai egyformán kötelező jelleggel bírnak minden bolygó számára.

A galaktikus évtizedek során hatalmas tudásanyag gyűlt fel a rendszer közepén lévő hatalmas fekete lyukban, amely egyidejűleg az információs hálózat központja is. Ezen keresztül kommunikálnak egymással a bolygók és ezen keresztül érhetnek el olyan információkat, amelyeket a távoli bolygók és csillagok szolgáltatnak a közös tudásbázisba.

-rame-

... Folytatás az Univerzum Novelláskötetben (nyomtatott és e-book - Hősnők Kiadó)