Így Karácsony előtt legtöbbünknek számtalan emlék, gondolat kavarog a lelkében, miközben a boltokat járja, vagy régi recepteket válogat a karácsonyi vacsorához, vagy éppen valami ütős ajándékötleten töri a fejét.

Régi karácsonyok emléke, barátok, ismerősök, akik az évek során mellettünk álltak, és most is velünk vannak, vagy éppen elsodródtak mellőlünk.

Családtagok, aki a mindennapjaink részei és családtagok, akik már csak az emlékeinkben élnek.

Gyertyákat gyújtunk Adventkor és hétről hétre látjuk rajtuk, hogyan fogy, hogyan siet az idő.

Mire a gyertyák leégnek és megérkezik a karácsony, beköltöznek szívünkbe mindazok, akik nem lehetnek már velünk. Akiknek hiányát máskor mélyen eltemetjük a lelkünk mélyére, de ilyenkor előjönnek és velünk ünnepelnek.

Emlékszünk a dalra, amit szerettek, az ételekre, amiket az ő kedvükért készítettünk és a régmúlt idők hangulatára, amikor velünk voltak.

Eszünkbe jut, milyen jó lett volna, ha tudjuk előre, vagy legalább felkészülünk rá, hogy el is mehet, akit szeretünk. Ha többet beszélgettünk volna vele, ha mentünk volna, amikor hívott, ha nem lett volna más, „fontos” dolgunk. Ha tudtuk volna, nem lesz másik esély. Ha, ha, és megint, ha.

Pedig hát a „ha”, és a sajnálom, nem hozza vissza azt, ami elmúlt.

Régi és már-már közhelyszámba menő igazság, hogy a kapcsolatokat ápolni kell. A kapcsolatok olyanok, mint a növények, elszáradnak gondoskodás hiányában.

Mégis gyakran rohanunk a hétköznapokban, elsietünk egymás mellett a piactéren, a hiper-szuper-marketekben.

Egy gyors köszönés, legfeljebb egy rutinos, „hogy vagytok”, és már megyünk is tovább. Nem várunk választ és nem vár választ a másik sem. Vagy, ha mégis, nem vesszük észre a rohanásban.

Pedig hát nincs fontosabb annál, hogy emberek legyünk, hogy figyeljünk egymásra és én azt hiszem, hogy ez a Karácsony igazi üzenete.

Figyeljünk egymásra, hogy soha ne kelljen megbánni, hogy nem volt időnk meghallgatni, meglátogatni, felhívni, vagy akár „dobni” egy e-mailt valakinek, aki fontos nekünk, és akinek fontosak vagyunk. És akinek a hiánya egyszer majd a szívünkbe markol.

Amikor a karácsonyi csengettyűk megszólalnak és körbeálljuk a karácsonyfát, ott lesznek velünk a szeretteink a szívünkbe zárva, az emlékeinkbe olvadva.

Én most és majd a karácsonyfa alatt is, szeretteim körében, kívánok minden kedves barátomnak, ismerősömnek Boldog Karácsonyt - nem rutinból – hanem őszintén és hittel.

És azt, hogy a szívünk, amelyet a karácsonyi gyertyák és csillagszórók fénye szélesre tár, maradjon nyitva egész évben a figyelemre, a szeretetre és a csodára!

-rame-