A barátaimtól hallottam a VidiRita-féle jobb agyféltekés írás tréningről. Nagyon dicsérték, érdekesnek, izgalmasnak találták. Mivel évek óta sokfélét írtam már, és mindig ott motoszkált bennem, hogy igazából is írni kellene, jelentkeztem én is.

Nem bántam meg, sőt!

Nekem is tetszett! Bátrabb lettem és felfedeztem, hogy egész más dolgokat is tudok írni, mint amit eddig írtam. Ráadásul felébredt bennem a vágy, hogy másokkal is megismertessem, amit írok. Ebben persze komoly szerepe volt Vidi Ritának, aki úgy fogadott bennünket, mintha már évek óta ismernénk egymást és pillanatok alatt áthidalta a kezdeti megszeppenésünket.

A tréningről már sokan írtak előttem, úgyhogy nem ragozom. Viszont mindenképpen érdemes megemlíteni azt, ami különösen tetszett/tetszik nekem.

Sokféle tréningen vettem már részt korábban, de nemigen akadt köztük olyan, amely a meghirdetett tréninggel nem ért véget.

Azokkal az érdekes és szimpatikus „írópalántákkal „együtt, akikkel a tréningen találkoztam, tagja lettem egy zárt Facebook csoportnak – Író született és itt cseperedik tovább -.  Ez egy élő, mozgalmas, izgalmas csoport. Itt nemcsak saját írásait oszthatják meg a tagok, de érdekes híreket, írói feladatokat is. 

És ezzel még nincs vége, tagja lettem egy novelláskötet író csapatnak is.

Író munkatársa lettem a Minerva Capitoliuma című ingyenes internetes folyóiratnak is, amely minden hónapban adott téma köré gyűjti a vállalkozó csoporttagok írásait. A téma gondolkodásra inspirál, a határidő pedig csak annyira szorít, hogy mindenképpen akarj írni, de ne érezd nyomasztónak (elvégre akkor sem zárnak ki, ha az adott hónapban éppen nem írsz semmit – de igazából miért is ne írnál!).

Aztán ott van még a Szófonó, ahol időről időre élőben is találkozhatunk a társakkal, ahol a tréninghez hasonló körülmények között írhatunk új dolgokat és továbblendíthetjük készülő munkáinkat is.

A Szófonón számomra a legérdekesebb felfedezés az volt (ami egyébként már a tréningen is feltűnt), hogy ugyanarra a témára milyen más stílusú, hangulatú, történetfonású írásokat vagyunk képesek megalkotni röpke percek alatt.  Fantasztikus élmény, mint ahogy az egész tréning is az volt.

A Rodenidák című rövidke írásom a Szófonón készült egy újságcím alapján kb. 20 perc alatt. Az ottani közeg és a légkör ilyen inspirálón hatott rám, és persze a többiekre is.

Szóval csak ajánlani tudom a tréninget és az „utóéletét” mindazoknak, akik írni szeretnek/szeretnének kihasználva a jobb agyfélteke kreativitását, szabadságát, szárnyaló fantáziáját.

-rame-