Forró levegőben sétálok az ismerős úton
A napfény ragyogása megkopott a hosszú nyár alatt
Lábam elé fénylő bőrű barna gesztenyék gurulnak
Érett szőlőfürtök között buzgó darazsak zsonganak
Megfakultak már a tavaszi zöldek és a nyári vörösek
A harsány sárga napraforgó szirmok mind lehulltak
A bágyadt szél megfáradt leveleket sodor felém
Rajtuk küldi az ősz csendes üzenetét
Zörgő kukoricaszárak nehéz terhüket még őrzik
De a búzamagok lisztté nemesültek már
Nemsokára kiürül a határ
A fészkekből kirepül minden fecskepár
De én bátran sétálok tovább az ismerős úton
Mert már nem vagyok egyedül
Meleg kezedbe rejtem kezemet
Nem riaszt az ősz
Nem bánom a telet sem
Mert mi vagyunk a nyár
Te és én
-.-
Úgy ölel át a ritmus és a zene
Ahogy te ölelsz Kedvesem
Nevetve ringatva szeretve
Átvezet minket az életen
Simogat a dallam
Majd felpörget
Röppen a szoknya
Dobban a láb
Áttáncoljuk az éjszakát
Táncolunk együtt
A megmaradt napokon
Egyetlen vágyunk
Hogy soká tartson
Mindennap ajándék
Miénk a ritmus
Miénk a zene
Úgy ölelj át ahogy én szeretem
S én úgy ölellek ahogy te szereted
-.-
Szél süvít a kertek alatt nagy idő közelít
Emésztő hevét a nyár veszni hagyta
Borongó őszi napok árnyát
Avarból szőtt szemfedél takarja
Ágaskodnak csupasz ágak
Reszkető madár ül fák hegyén
Zsákjából kirázza terhét
Fehér gúnyát ölt a tél
Elmerengek csendben halkan
Barátokról kik elmaradtak
Akik az úton elhullottak
Hová tűntek merre bújnak
Emlékeink rejtekében
Árnylétüket mint puha párna
Lelkünk csendben betakarja
Kövezetlen utam végén
Ha a göröngyök már mind elkoptak
Én is ilyen árnyék leszek
Temetetlen álmaimat
A süvítő szél mind elhordja
-.-
Mint útszélre sodort apró kavicsok
Emlékeim úgy sorakoznak bennem
Egyszer összekoccannak máskor elsimulnak
Van köztük márvány-fehér és gyémánt-fekete
Mélytüzű vörös fénylő arany veretben
S van egyszerű egérszürke is
De mind az enyém
Némelyik könnyet csal a szemembe
Mint a tüskés téli szél
Másik testem-lelkemet hevíti
S mint égi tűz lánggal ég
Néha hegytetőről nézek alá
Máskor tenger mélyén kutatok
Csillogó gyöngy után
Összegyűjtött kavicsaim
Lelkembe zárva őrizem
Egyszer-egyszer előveszem
És egyenként megmutatom neked
-rame-
