Vágykeltő forró nyári délutánon

Karcsú hidak árnyékában

Lustán hömpölyög a Duna

A kifolyóknál kacsák tobzódnak

S tovasuhannak fürge naphalak

Titkos áramlatok sodornak

Bágyadt hajókban éber álmokat

A város moraját elnyelik a habok

Palack nélkül viszik az üzenetet

A városról melynek karcsú tornyaiban

Galambok közt fészkel az idő

Látom magam a lépcsőkön ülve

Két part között árnyalakok gyűlnek

Kart-karba öltve cseléd nemes polgár

Költő zenész lelkes forradalmár

Itt éltek mind

Buda és Pest között

S gyakran nem is volt bennük más közös

Mint a folyó

Amint lustán hömpölyög

S az idő

Mely múlandó

Mint sirályok szárnyára fröccsenő

Vízcseppek szivárvány gyöngysora