Mint templom megfakult kövén

A fájó alkonyat

Szívemen úgy ül a bánat

Elmúlt időket

Eltűnt emlékeket

Idéz

Lábam sárguló avarban tapos

A hűlő nap alatt

Lelkemben nyár heve csitul

Megszökött évek

Csöndje feszül

Belül

Mint síron tündöklő gyertyák

Fényén az áhítat

Emlékeimben úgy élnek

Holt szeretteink

S a léggé vált

Szavak

Őszben bolyongunk megint

Újra siratjuk őket

Kik elmentek tőlünk rég

S mégis maradnak

Örökkön örökké

Velünk