• Meg kell szereznünk a követ!
• Meg.
• Jó, de hogyan? – fordult Cirkum-flex kisasszony barátaihoz.

Egyetértő bólogatás és tanácstalan hümmögés volt a válasz. Cirk-o-flex, a kisasszony bátyja kommunikátorába mélyedve dünnyögte:

• Sehogy sem találom a választ. Egyáltalán, hol van a kő? Látta mostanában valaki?
• Én láttam – pontosabban – láttam róla egy sorozat képet, amikor beírtam a keresőbe, hogy #kő. Köztük volt a varázskő is – válaszolta Kurkuma-vox, aki közvetlenül mellette hevert a kanapén.
• Jó, de hol készült a kép? – kérdezték egyszerre többen is.
• Szerintem egy Föld nevű bolygón, legalábbis az Instragram feliratokból ez derült ki.

 A bejelentést döbbent csend fogadta. Cirkum-flex kisasszony megsimogatta csigákba sütött bajuszát és a bátyjához fordult.

• Az meg hol a csudában van?
• Valahol a Tejút rendszerben, több ezer fényévre innen – hangzott a válasz.

 A megbeszélést vezető professzor, aki egyszerűen csak Doktoroxnak nevezte magát, megelégelte tanítványai dünnyögését és tanácstalanságát.

• A mai konzultációnak vége. Ismételten felhívom a figyelmüket, hogy a kő megszerzése nélkül esélyük sincs – ismétlem – esélyük sincs a vizsga letételére! És ez mindnyájukra vonatkozik.

Majd anélkül, hogy akárcsak egy csepp figyelmet is fordított volna a hitetlenkedő, felháborodott hangokra, amelyek a kijelentését követték, puha tappancsain hangtalanul kisurrant az előadó teremből.

 A Macsgalax bolygó varázsegyetemének hallgatói döbbenten meredtek egymásra.

Hátukon felállt a szőr arra a gondolatra, hogy ötéves munkájuk egyetlen pillanat alatt semmivé válhat, ha nem tudják megszerezni a követ a vizsga napjáig. Fénylő macska tekintetük elhomályosodott, divatosra nyírott farkuk izgatottan verdeste a bársony szőnyeget. Cirkum-flex kisasszony szemét elborították a könnyek.

• Az nem lehet – suttogta – hogy ennyi évi kemény munka után ne kapjak diplomát. Hiszen nekem már állásom is van az illúzió varázslás legfőbb szentélyében. De diploma nélkül… - legyintett csüggedten.
• Ugyan Hugi, ne keseredj el! – veregette meg a vállát a bátyja. Megszerezzük azt a követ, biztos lehetsz benne.
• De hiszen a Földön van – szipogta a kisasszony.
• A Földön, a Földön – dohogott a bátyja – ötévi varázsegyetemi oktatás után egy Föld nevű izé nem lehet akadály.
• De olyan messze van és olyan kevés az időnk! – kapcsolódott be a beszélgetésbe Kurkuma-vox – akinek szokásos mély bársonyos dorombolása, fejhangú nyávogásra váltott az izgalomtól.

 A két iker, Tejfe-lex és Tejszí-nex, akik eddig szótlanul követték a drámai eseményeket, most felpattant, és mint egy jól begyakorlott kórus egyszerre kiáltották:

• Oda kell mennünk azonnal!
• Én már tudom is, hogyan – mondta Kurkuma-vox és a felcsillanó tekintetek láttán, folytatta – Két fontos dolog van, amit tudunk. Egy: A kőnek varázsereje van és a vonzáshullámai a Világegyetem bármelyik részéből érezhetőek annak, aki elég erősen akarja megtalálni. Kettő: A végzős hallgatók számára elérhető a virtuális tükör szoba, ahonnan a Galaxis bármelyik bolygójára elutazhatunk.
• Jó, persze, de azt kérvényezni kell és az elbírálás, meg a sorban állás miatt hetekbe telhet, mire megkapjuk az engedélyt – vetette ellen az elkeseredett kisasszony, miközben sűrűn törölgette hófehér bundájára potyogó könnyeit.
• Úgy-úgy, de mégsem – mondta talányosan Kurkuma-vox – és az ikrekhez fordult. – Ugye jól tudom, hogy a nagybátyátok tagja a bíráló bizottságnak?
• Jól tudod. Ő fedezte az oktatásunk költségeit is, úgyhogy biztosan segít, hogy ne vesszen kárba a befektetése – válaszolta Tejfe-lex és a húgához fordult – te vagy a kedvence, úgyhogy neked kell megkérned!

Tejszí-nex fontossága és szépsége tudatában nagyot nyújtózott. Ezüst cirmos bundáját nyalogatva, kényeskedve hajtotta félre világszép fejét. Villogó zöld szemében csibészes sárga fények villództak, úgy válaszolt.

• Hogyne, persze, ebéd után azonnal meglátogatom. Holnap estére tuti, meglesz az engedélyünk. Jobb, ha elkezdtek készülődni – mondta és közben látszólag ügyet sem vetett Cirk-o-flex rajta csüggő elragadtatott tekintetére. 
• Ördög és pokol! Mi ez a felfordulás megint – csattant fel a nagyszakállú farmer felkapva sodrott ostorát és az ajtó felé indult – már megint megbolondultak ezek a kutyák?
• Kuss, legyen! Mi ütött belétek ingyenélő banda! – kiáltott ki a nyitott ajtón a három kutyára, akik dühödt elszánással ugatták a kert végében álló ütött-kopott faház ajtaját és neki-nekiugrottak a rozoga ajtónak.
• Biztosan megint macskát éreznek – szólt ki a konyhából a farmer felesége.
• Mi a frászt keresne egy macska abban a faházban? Nincs ott semmi más, csak kövek, amiket a gyerekek a nyári szünetben összehordtak, amikor aranyásót játszottak.
• Talán valami egérféle is befészkelte magát a kövek mellé – vélekedett az asszony.
• Elhallgass, helyedre! – parancsolt a gazda a kutyákra, akik megérezve a falkavezér tekintélyét, sunnyogva a kutyaólak felé indultak, vissza-visszatekingetve a kis házra.
• Helyedre! – ismételte meg még egyszer a gazda a parancsot és immár megnyugodva visszatelepedett a tűzhely mellé a sörös korsójával. 
• Ő, szentséges Galaxis, mi volt ez? – suttogta rémültem Cirkum-flex kisasszony és reszketve bújt a bátyjához.
• Jaj, nekünk – rémüldöztek az ikrek is egymást átkarolva.
• Ugyan már – mondta – nyugalmat tettetve Kurkuma-vox – csak néhány ostoba kutya.
• Kutyaaa? – Azok a rémséges földi négylábúak, akikről köztudomású, hogy gyűlölik a macskákat? – rezzent össze a kisasszony és még szorosabban simult a bátyjához.
• Ne aggódj! Már elmentek – nyugtatgatta Cirk-o-flex – bár ő maga is szívesen vette volna, ha valaki bátorítja.
• Elég a rémüldözésből. Van más dolgunk is – ragadta magához az irányító szerepet Kurkuma-vox. – Mindnyájan éreztük a kő vonzását, tehát itt kell lennie, keressük meg, és minél előbb tűnjünk el innen.
• Igazad van – csatlakozott hozzá Cirk-o-flex – a kő itt van és kevés az időnk. Ne felejtsétek el, hogy 12 órán belül vissza kell indulnunk Macsgalaxra. Szóval, munkára!

Azzal fejét félrehajtva, érzékeit megnyitva próbálta ismét megérezni azt a kellemes vonzást, ami idevezérelte őket erre a furcsa helyre.

Több nagy kupac kő volt felhalmozva a házikóban. Egyik-másik a macskaszemek tükrében csillogni látszott. De a legtöbb tompa, fénytelen, különböző méretű kődarab volt. A varázskő vonzását mindannyian érezték korábban, de most, hogy érzékeiket a rémület kerítette hatalmába, elveszítették. Meg kell nyugodniuk, hogy újra megtalálják.

Kurkuma-vox megpróbált kényelmesen elhelyezkedni a kemény beton aljzaton, miközben igyekezett visszatartani a tüsszögést, mert a házikóban a mindent vastagon beborító por elviselhetetlenül irritálta kényes orrát.

• Gyertek közelebb! Figyeljetek a vonzásra! – rendelkezett.
• Én még mindig reszketek, nem tudok koncentrálni – panaszkodott Tejszí-nex.
• Gondolj a nyugtató varázsigére, amit esténként szoktunk gyakorolni! – csitította a bátyja.
• Biztos, hogy elmentek? – kérdezte még mindig reszketve Cirkum-flex kisasszony.
• Egészen biztos – válaszolta határozottan Cirk-o-flex – koncentráljunk!

A Macsgalax bolygó öt szülötte, a varázsegyetem diplomájának várományosai szorosan egymáshoz simultak. Mindannyian tudták, hogy vagy megtalálják azt a bizonyos követ, vagy fuccs a diplomának. Doctorox nem arról volt híres, hogy bárki is meglágyíthatja a szívét.

Azt viszont, hogy a kő nélkül egyáltalán nem tudnak visszatérni csak Tejfe-lex tudta és addig, amíg meg nem találják, nem is szándékozott elmondani nekik. Úgy vélte, éppen elég stressz érte a társait eddig is, nincs szükségük többre.

Ő a varázslás tudománya mellé macskopszichológiát is hallgatott az egyetemen, ezért pontosan tudta, hogy az izgalom, és a stressz milyen erősen tompítja a macsgalaxiak híresen kifinomult érzékeit.

 Végre mindenki megnyugodott annyira, hogy egymáshoz simulva, farkukat égnek emelve, fejüket mellső lábaikra hajtva érzékeiket ki tudták terjeszteni a kunyhó teljes területére, hogy újra megérezzék a kő vonzását.

• Megvan, végre! – sóhajtotta kisvártatva Cirkum-flex kisasszony – Ott balra érzem a legerősebben.
• Én is – csatlakozott hozzá Tejfe-lex – aki a legnyugodtabb volt közöttük.
• Az egy hatalmas kupac kő! – kiáltott fel Tejszí-nex – hogy találjuk meg annyi kő között a miénket?
• Tényleg hatalmas – mondta Kurkuma-vox – és ahogy érzem, nem a tetején van. Nincs más megoldás, le kell bontanunk a kupacot.
• De hisz az órákba telhet – riadt meg Tejszí-nex – pedig én már most is olyan fáradt és annyira piszkos vagyok. Alig van már jártányi erőm is – simogatta meg a híres ezüst cirmos szőrmét, ami most nem nagyon hasonlított az előző napi díjnyertes bundához.
• Te így is gyönyörű vagy – mondta gálánsan Cirk-o-flex – nem titkolva a szépséges macskanő iránti bámulatát.

Persze ezúttal is hiába volt az igyekezete. Tejszí-nex oly mértéktelenül el volt telve saját csodálatával, és önmaga nagyszerűségével, hogy még gondolatban sem férkőzhetett hozzá egy egyszerű varázsló tanonc – még ha diplomás lesz is hamarosan. Szent meggyőződése volt, hogy hozzá minimum egy vérbeli herceg való, sőt, talán még a trónörökös is szóba jöhetne, ha nem lenne túl fiatal. De semmiképpen sem egy varázsló doktor.

Úgyhogy ezúttal is válasz nélkül hagyta az udvarlást, de azért közben úgy érezte habos tejszínnel kenegetik a lelkét.

A többiek ez alatt körülvették a hatalmas kupac követ és Kurkuma-vox megszervezte a munkát.

• Te, Cirk-o-flex mássz fel a tetejére és görgesd lefelé egyenként a köveket. Cirkum-flex, te maradj lent és minden darabot továbbíts nekem. Én megvizsgálom, aztán, ha nem a mi kövünk, odagurítom az ikreknek.
• Ti a haszontalan darabokat rakjátok a sarokban egy másik halomba.
• Mi a csudának vesződnénk a kupacozással, nem elég, ha arrébb toljuk? – nyafogta Tejszí-nex.
• Ugyan már – mordult rá a bátyja. Muszáj felhalmozni, hiszen ha nagyon alul van a varázskő – márpedig én úgy érzem, hogy legeslegalul van – akkor nem fogunk itt bent elférni. És ugye, nem akarod kinyitni az ajtót és a kutyáknak dobálni ki a köveket?
• Jól van, na! – húzta fel világszép orrát a húga. Kezdjük el, mert hamarosan olyan piszkos leszek, hogy soha többé nem tudom kitisztítani a bundámat.

Megkezdődött a válogatás. Eleinte nagy lelkesedéssel, gyorsan dolgoztak, de ahogy fáradtak, egyre lassabban haladtak. Az idő meg rohant. Odakint már a hajnal bontogatta bíbor szárnyait és a házikóban is kezdett világosodni.

• Teremtőm! Soha nem érjük el! – kesergett Cirkum-flex, akinek már a harmadik körme esett áldozatául a formátlan, érdes köveknek.
• Dehogy nem! – bíztatta a bátyja - már sokkal erősebben érzem a vonzását. Itt van alattam. Még néhány darab és előkerül.
• Én már nem bírom tovább – kezdett megint siránkozni Tejszí-nex.

Tejfe-lex nem szólt egy szót sem, de szemmel látható fáradtsággal rakosgatta a haszontalan köveket egyre magasabbra.

• Azt hiszem, megvan! – kiáltotta Cirk-o-flex - ezzel egy macskafej nagyságú ovális követ emelt fel és már nyújtotta is a kisasszony felé.
• Igen, érzem, biztos, hogy ez az – sikkantotta boldogan Cirkum-flex – nézd meg te is – adta tovább Kurkuma-voxnak.
• Igen. Végre! Ez az – erősítette meg ő is. – Rajta van a jel.
• Már éppen ideje, egy perccel sem bírtam volna tovább – mondta Tejszí-nex és formás fenekére tottyanva azonnal elkezdte magát tisztogatni anélkül, hogy eljött volna a sarokból, ahová az utolsó követ lerakta.
• Akkor most azonnal indulnunk kell hazafelé – mondta Tejfe-lex – már azt hittem végleg itt ragadunk.
• Hát bizony – sóhajtotta Cirkum-flex kisasszony – kő nélkül aligha lett volna érdemes hazamennünk.
• Sőt! – kontrázott Tejfe-lex – kő nélkül egyáltalán nem tudtunk volna hazamenni.
• Micsoda? – hangzott a többiek döbbent kérdése. Egyedül Tejszí-nex nem figyelt rájuk, neki csak a szépsége számított most is. Elkeseredetten próbálta elfogadhatóvá varázsolni fényét vesztett bundáját.
• A helyzet az, hogy a kő hatalma visz minket haza. Ezért mondta a professzor, hogy kő nélkül nem kapunk diplomát.
• Óh, Istenem! Még belegondolni is szörnyű, mi lett volna, ha nem találjuk meg. – riadozott Cirkum-flex kisasszony.
• Fél óránk van összesen – folytatta Tejfe-lex – utána hiába miénk a kő akkor is végleg itt maradunk. Tehát, mindenki jöjjön ide. Együtt kell megérintenünk a követ és együtt kell kimondanunk az úti célt.

Négyen azonnal a kő közelébe gyűltek csak Tejszí-nex folytatta zavartalanul a tisztálkodást. Elképzelni sem tudta, hogy ilyen állapotban térjen haza. Még a végén meglátná valaki és oda a csodás hírneve.

Ebben a pillanatban furcsa csoszogó zaj hallatszott a házon kívülről.

Valaki jött.

• Azonnal indulnunk kell! – kiáltotta Tejfe-lex - miközben már hallani lehetett az ajtó zárjának zörgését is.

A kő mellett állva a négy varázstanonc ijedtében rátette a mancsát a kőre és kimondta a varázsszót: Macsgalax.

 Az ajtó kinyílt és egy kövérkés asszonyság lépett be, pirospozsgás arcán kedves mosoly ült.

• Na, hadd lássam, - dünnyögte magában - mi van itt, ami miatt nem nyugszanak a kutyáink.Nahát, és micsoda szép kis cica!Na, gyere, majd én rendbe hozlak, úgyis szerettem volna egy új cicát a Mirci helyett.
• Hát te vajon, honnan csavarogtál el? És milyen piszkos vagy. Régóta úton lehetsz. Meg biztosan éhes is vagy.
• Óh, hát tudtam, hogy csak egy macska lehet – lépett oda a sarokban rémülten kuporgó Tejszí-nexhez.

 A Macsgalax bolygó világszép varázsló tanonca úgy érezte az ég minden csillagával együtt rászakadt és rögtön agyonnyomja. Hogy ő, aki diplomás szépségkirálynőként élhetne a bolygóján, egy ostoba földi asszony házi macskája legyen. Ez olyan skandalum, ami vele egyszerűen nem történhet meg.

Pedig megtörtént. Mélységes elkeseredésében tiltakozás nélkül hagyta, hogy a gazdasszony felvegye és magával vigye a házba. Az asszony először is alaposan megfürdette, majd a szőrét is kifésülgette.

Tejszí-nex szépsége ismét ragyogóvá vált, ezüst cirmos bundája régi fényében tündökölt, de világszép fejét keserűen hajtotta mellső lábaira és villogó zöld szeméből sütött az elkeseredés.

 Csodaszép cica vagy! – simogatta meg bársonyos szőrét a háziasszony és kedvtelve nézegette új szerzeményét.

• Meglátod, jó helyed lesz itt nálunk!

 -rame-